Psycho-logika

Nyomasztóan klasszikus izgalom. Ezzel tudnám jellemezni Alfred Hitchcock: Psycho című filmjét. A történet alapmotívuma egy skizoid gyilkos rémtetteinek bemutatása. A film során feltárul a gyilkos személyisége, múltja és az a helyzet ami motiválja a tettek elkövetésére. Nevezetesen a halott anyja - akit főhősünk a sírból exhumált - tovább "él" egyik személyiségében és gyilkosként próbálja megakadályozni hogy a "fia" kilépjen kettőjük szoros kapcsolatából.
Mai bejegyzésem apropója az, hogy a filmet nemrég sugározta az egyik tévécsatorna. A másik apropó ami egyben aktuálissá teszi a bejegyzést, hogy nemrég (február 7-én) mutatták be a rendezőről szoló életrajzi filmet.

A Psycho egyik kulcsjelenetében a zuhanyzóban lemészárolt hölgy a gyilkosság előtt, egy nagyobb összeggel a táskájában - amit elfelejtett beadni a bankba - egy kocsiban ülve menekül.
Ez a motívum megragadta a figyelmem, ismerős helyzetet véltem felfedezni a képsorokban. A menekülő feszülten ül a volánnál és hangosan gondolkodik.

A filmet 1960-ban forgatták, ezért felmerült bennem egy összefüggés. Roy Lichtenstein amerikai Pop Art festő 1963-as festménye "In the Car" címmel ezt a témát dolgozza fel. A festmény két verzióban készült, az első egy felitattal a későbbi felirat nélkül. A második festmény felirat nélkül is elég kifejező, a férfi és nő közötti feszültség szinte tapintható. A képregényszerü alakok belső monológja, konkrét szöveg nélkül is érezhető. Az elidegenedett figurák Hitchcock filmjében visszatérő melankolikus alakok. Lichtenstein zsenialitása ezen alakok legpontosabb ábrázolásában rejlik. A párhuzam a két alkotás között nem csak a képiség hasonlóságában mutatkozik meg, hanem a belső monológ ábrázolásában.

Hajtogat... vág... kihajtogat...

Ma karácsony lévén két bejegyzést szeretnék közzé tenni. Mindkettő a hópelyhekhez köthető.

Az első bejegyzés egy hagyományos hajtogatós-kivágós technika amit megfűszerezhetünk azzal, hogy ismert karakterek képmásait használjuk fel. Ez lehet az Enterprise űrhajó, Darth Vader, Clone trooper, vagy Boba Fett. 

Rettentő szimmetria

A második bejegyzésemben egy meglepő felfedezésre hívom fel a kedves olvasó figyelmét. 

Az elektro scanning mikroszkóppal készült felvételeken hópelyheket láthatunk több 1000x-es nagyításban. A képek magukért beszélnek, a szimmetria és a kidolgozottság mind a természet külön alkotásai. Ne feledjük, hogy nincs két egyforma alakú hópehely ami már önmagában döbbenetes. Gondoljuk erre amikor havazik és a rövid életű hópelyheket szemléljük, jusson eszünkbe hogy milyen aprólékos remekműveket látunk. 

Szög, kalapács, szögbelövő.....

Mai blogbejegyzésem két művész munkáját mutatja. A francia származású Baptiste Debombourg és a brit Marcus Levine közös érdeklődést mutatnak az ipari eszközökkel készített alkotások iránt. Debombourg barokkos témákat dolgoz fel murális felületekre, falra, szögbelövő segítségével. Alkotásaihoz ca. 35.000 darab kapcsot használ fel, különböző elrendezésben, néhol rásegítve egy-két kalapácsütéssel. 

A brit származású Levine a fizikai pointillizmust valósítja meg munkáival. Szögeket ver be kalapáccsal fatáblákba. A megdöbbentő hatását,  a vázlatszerűen kivitelezett 3D-s felületképzés a szög-pontok sűrűsége és eltérő iránya, valamit a fény játéka által nyeri el. A művekhez 15.000-50.000 darab szöget és feltehetően ennél több kalapácsütést kell felhasználni. 

Mindkét művész a grafika és a szobrászat határait feszegeti. Érdekes kísérlet és joggal mondhatom, egyik alkotó sem kell, hogy szögre akassza a palettáját.

Goya... before and after

Goya két legismertebb képe a Meztelen Maja (La Maja Desnuda) és a Felöltözött Maja (La Maja vestida). Előbbi képet Goya 1797 és 1780 között festette, utóbbit pedig 1800 és 1805 között. A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett róla új képet, most már ruhában. A korabeli spanyol festészetben tiltottnak számító akttéma miatt Goyát 1815-ben az inkvizíció beidézte. Bár nem kapott büntetést, jelezték neki, hogy odafigyelnek rá. Egyes feltételezések szerint a festmények Alba hercegnőt ábrázolják, és az sem zárható ki teljesen, hogy a hercegnő vagy a miniszter, Manuel Godoy, a királynő szeretőjének megrendelésére készültek?

Egy dolog azonban biztos, a két képet együtt szokták említeni. A "La boite verte" alkotócsoport leleplező festménye megadja a megoldást mi is történt a két kép elkészülte közötti időben. 

Kant erre mit lépne?

Kant az esztétika kritikai megközelítésében – amit az Ítéleterő Kritikája, műben fejtett ki – a szépet és a fenségest vizsgálja. A szép és a fenséges közötti különbség a végességben keresendő: a fenséges határtalan dolgokra is vonatkozhat, a széppel ellentétben.

A szépet úgy határozta meg, mint valamit, ami örömet kelt azáltal, hogy célszerűséget ábrázol: a szépség a tárgy célszűrségének a formája. Így a virágok szabad természeti szépségek, részeik harmóniája által. Másrészről: általában szép az ami érdek nélkül tetszik . A szépség – Kant szerint – nem más mint a noumenális világ azaz az érzékfeletti világ.

Belátható, hogy ma ez az érvelés idejétmúlt...... vagy mégsem?

Boris Groys német filozófus szerint - mivel  minden időszakban túl sok mű született - mindig is szükség volt a művészeti alkotásokat cenzúrázni. A 19. század harmadik harmada előtt a korábban kanonizált művekhez hasonló művek maradtak fent. Ezt nevezte minőségi cenzúrának. Az utána következő cenzúra alapja - korábbival ellentétesen - az innováció volt, azaz hozzon valami ujjat és lényegesen térjen el az összes korábbi alkotástól. A modernizmus kiszolgálta ezt az irányzatot, de mára elég kevés az innovatív művészeti alkotás. Nagy kérdés, hogy ha sem a minőségi, sem az innovációs szelekció nem működik akkor hogyan tovább? A válasz talán kiforrotta magát, és ettől függetlenül rengeteg alkotás jön létre, és ezeket talán a közönség fogja majd beemelni a kanonizált művek köze az egyéni tetszés alapján. Lehet, hogy Kantnak volt igaza és a befogadó döntése a lényeges? Ezen a ponton érdemes elgondolkodni, hogy a befogadónak, nekünk nézőnek mi tetszik és mi alapján választunk.

Anne Hathaway mint Gainsborough modell??????

Guerrilla művészet

Guerrilla művészet azaz Banksy provokatív művészete vs. múzeumok

A múzeumi szféra átalakítása - még ha nem is ésszerű szakmai elvek alapján - elérte hazánkat is. Banksy (lásd korábbi bejegyzések) ahogy tőle megszoktuk, kritikával illeti a múzeumokat is. A Street art művészként tisztában van azzal, hogy munkái nem fognak múzeumok falán lógni.... bár erre én nem vennék mérget. Dacára annak, hogy célja nem a kanonizált művek közé való bekerülés, ettől függetlenül a művészet pusztításra is felhívja a figyelmet. 

És ezzel együtt természetes félelme is - ebből adódóan - az, hogy az ő művei a pusztulásra/pusztításra vannak ítélve. Itt felmerülhet a kérdés, nevezetesen az ő destruktivitása vajon valódi-e. Vele kapcsolatban talán nem csak horror vacui-ról, hanem horror destructi-ról kell beszélni.