Kant az esztétika kritikai megközelítésében – amit az Ítéleterő Kritikája, műben fejtett ki – a szépet és a fenségest vizsgálja. A szép és a fenséges közötti különbség a végességben keresendő: a fenséges határtalan dolgokra is vonatkozhat, a széppel ellentétben.
A szépet úgy határozta meg, mint valamit, ami örömet kelt azáltal, hogy célszerűséget ábrázol: a szépség a tárgy célszűrségének a formája. Így a virágok szabad természeti szépségek, részeik harmóniája által. Másrészről: általában szép az ami érdek nélkül tetszik . A szépség – Kant szerint – nem más mint a noumenális világ azaz az érzékfeletti világ.
Belátható, hogy ma ez az érvelés idejétmúlt...... vagy mégsem?
Boris Groys német filozófus szerint - mivel minden időszakban túl sok mű született - mindig is szükség volt a művészeti alkotásokat cenzúrázni. A 19. század harmadik harmada előtt a korábban kanonizált művekhez hasonló művek maradtak fent. Ezt nevezte minőségi cenzúrának. Az utána következő cenzúra alapja - korábbival ellentétesen - az innováció volt, azaz hozzon valami ujjat és lényegesen térjen el az összes korábbi alkotástól. A modernizmus kiszolgálta ezt az irányzatot, de mára elég kevés az innovatív művészeti alkotás. Nagy kérdés, hogy ha sem a minőségi, sem az innovációs szelekció nem működik akkor hogyan tovább? A válasz talán kiforrotta magát, és ettől függetlenül rengeteg alkotás jön létre, és ezeket talán a közönség fogja majd beemelni a kanonizált művek köze az egyéni tetszés alapján. Lehet, hogy Kantnak volt igaza és a befogadó döntése a lényeges? Ezen a ponton érdemes elgondolkodni, hogy a befogadónak, nekünk nézőnek mi tetszik és mi alapján választunk.
Anne Hathaway mint Gainsborough modell??????
