Psycho-logika

Nyomasztóan klasszikus izgalom. Ezzel tudnám jellemezni Alfred Hitchcock: Psycho című filmjét. A történet alapmotívuma egy skizoid gyilkos rémtetteinek bemutatása. A film során feltárul a gyilkos személyisége, múltja és az a helyzet ami motiválja a tettek elkövetésére. Nevezetesen a halott anyja - akit főhősünk a sírból exhumált - tovább "él" egyik személyiségében és gyilkosként próbálja megakadályozni hogy a "fia" kilépjen kettőjük szoros kapcsolatából.
Mai bejegyzésem apropója az, hogy a filmet nemrég sugározta az egyik tévécsatorna. A másik apropó ami egyben aktuálissá teszi a bejegyzést, hogy nemrég (február 7-én) mutatták be a rendezőről szoló életrajzi filmet.

A Psycho egyik kulcsjelenetében a zuhanyzóban lemészárolt hölgy a gyilkosság előtt, egy nagyobb összeggel a táskájában - amit elfelejtett beadni a bankba - egy kocsiban ülve menekül.
Ez a motívum megragadta a figyelmem, ismerős helyzetet véltem felfedezni a képsorokban. A menekülő feszülten ül a volánnál és hangosan gondolkodik.

A filmet 1960-ban forgatták, ezért felmerült bennem egy összefüggés. Roy Lichtenstein amerikai Pop Art festő 1963-as festménye "In the Car" címmel ezt a témát dolgozza fel. A festmény két verzióban készült, az első egy felitattal a későbbi felirat nélkül. A második festmény felirat nélkül is elég kifejező, a férfi és nő közötti feszültség szinte tapintható. A képregényszerü alakok belső monológja, konkrét szöveg nélkül is érezhető. Az elidegenedett figurák Hitchcock filmjében visszatérő melankolikus alakok. Lichtenstein zsenialitása ezen alakok legpontosabb ábrázolásában rejlik. A párhuzam a két alkotás között nem csak a képiség hasonlóságában mutatkozik meg, hanem a belső monológ ábrázolásában.