Mai okfejtegetésem leginkább a művészeti látásmód egy kedvesen humoros de ugyanakkor sokkal ősibb látásmódjáról fog szólni. Ha az ember ránéz művekre akkor sokszor meg tudja állapítani, hogy ki lehet az alkotója. Milyen lehet a lelkivilága, látásmódja, érzékenysége, mondanivalója, társadalmi háttere. Hamar kiderül, hogy az illető férfi vagy nő. Számomra ez most sem volt másképp...
Ma Sandrine Estrade Boulet munkáit szeretném bemutatni. Munkái egyszerűek, leleményesek rácsodálkoznak a világra, a városra és megvan bennük az ősi, eredendő művészeti (bele)látásmód. Leonardo da Vinci-től citálok egy klasszikus történetet mely szerint arról értekezik művészetelméleti munkáiban hogy a falon látott foltok (feltehetően felázott vakolatra gondolt) hogyan működtetik a művész fantáziáját és leginkább hogyan segítik elő a belelátás képességét. Arról van szó, hogy a foltok formáit, körvonalait egy konstruktív elme képes úgy értelmezni, hogy abból értelmes ábrákat rakjon össze.
A pszichológiában a Rorschach teszt is ezen az elven alapul. Da Vinci maga is egy régi elméletet írt le, hiszen szinte biztos vagyok benne, hogy ez ősidőktől fogva benne volt a művészetek kialakulásában.
Talán ebben a kontextusban a legfontosabb, hogy a környezet hogyan hat a művészekre. Hogyan működik a horror vacui. Miként módosítja egy művész a környezetét. Amikor Sandrine Estrade Boulet alkotásait nézegettem rájöttem hogy nem csak és kizárólag erről van szó. Hiszen utcai hulladékokba és mindenféle kacatokba (amit valljuk be észre sem akarunk venni) lát bele témákat. És ami különösen tetszik, hogy mindezt nagyon frissen egy kislány álomvilágával teszi. Persze vannak sokkal mélyebb témák is de azokat egy tréfával el is hárítja és leginkább arra ösztönzi a nézőt, hogy ha legközelebb ilyen randomszerű elrendezést lát nyugodtan indítsa el a fantáziáját legyen az bármilyen is... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése